Prol�gus

Csak mentem, �s nem t�r�dtem a f�jdalommal, mely gy�l�letbe fon�dott sz�vemben. Menek�ltem mindaz el�l, mi k�nt okozott �letemben, �s rem�ltem �j otthonra lelek a s�r� rengeteg oltalmaiban. Mesteremt�l kitanultam a harcm�v�szet minden cs�nj�t-b�nj�t, de tud�sommal az � akarat�t szolg�ltam. Nem menek�lhettem. �rny�k�ban �ltem annak a szem�lynek, aki sz�leim korai hal�la ut�n gondjaiba vett, �s szem�lyes c�ljaira haszn�lt. Eszk�z voltam csup�n, aki felt�tel n�lk�l k�veti a parancsot. Ez t�bb �ldozatot k�vetelt, mintsem hittem, „emberek” haltak meg a kezem �ltal. Amint menek�ltem a zsarnoks�g kegyetlens�gei el�l, �rz�sek csalfa �radata kezdett �rr� lenni rajtam. Sz�vemben ott lapult a bizonytalans�g, melyt�l szabadulni nem tudtam: vajon v�ge lesz-e egyszer az elnyom�snak?

                                                                                                                                Hikaru K.

F�lrevezetve

A Nap lassan t�rt nyugov�ra a t�voli cserj�s f�l�tt, utat engedve az �jszaka s�t�tj�nek. Napok �ta j�rta �tj�t az ifj� harcos, ki c�ltalanul bolyongott term�szet l�gy �l�n. L�tv�n a k�zeled� �jszak�t, a v�ndor megh�z�dott a hegy l�b�n�l t�tong� barlangban, melyet l�tsz�lag semmilyen �llat nem lakott. �m valami m�gis megzavarta a b�k�sen hever� farkas nyugalm�t, amely nem volt m�s, mint gyomra morcos k�vetel�dz�se.

      - H�t igen… r�g volt m�r az a f�c�n…- jegyezte meg halkan, egy kis mosolyt csalva arc�ra. Mivel l�t�s�nak nem szabott korl�tokat a komor feketes�g, mely �rr� lett a t�jon, m�g el�ny�re is v�lhatott a vad�szat. Megragadta h�t l�ndzsa-szer� fegyver�t, melyet nagyobbra becs�lt b�rmely �rt�kn�l, �s utat engedett �szt�neinek, hogy elvezess�k a zs�km�nyhoz. Egy kisebb v�zmos�shoz csalta szimata, ahol n�h�ny �z igyekezett szomj�t oltani. Hikaru megh�z�dott egy k�zeli bokor m�g�tt, �s t�r�nek t�k�letes dob�s�val leter�tette az �llatot. Gy�jt�tt n�h�ny t�zif�t, majd nekil�tott a lakoma el�k�sz�t�s�nek. M�r tapasztaltnak sz�m�tott ilyen t�ren, hiszen nem el�sz�r van �ton. Sz�mos alkalommal vezetett csapatot a hegyekben egy-egy falu megh�doltat�s�ra, �s ha nem volt v�ros a k�zelben, a vadon ny�jtotta lehet�s�gekhez fordult. Most is e szerint cselekedett, �s hamar el is k�sz�lt az �z s�lt. J� adag elfogyaszt�sa ut�n a marad�kot felapr�totta, majd gondosan h�tizs�kj�ba s�llyesztette a k�s�bbiekre tekintettel. �gy gondolta reggel folytatja �tj�t, hisz kimer�lt volt. A barlang t�l messze volt, ez�rt ink�bb egy odvas fa mell� telepedett…

Hajnalodott. Hikaru-t halk nesz verte ki �lm�b�l, mely k�zvetlen�l mell�le hallatsz�dott. �gy tev�n, mint aki mit sem sejt, egyik szem�vel r�lesett a zaj teremt�j�re. Egy feketeruh�s alak kutatott t�sk�j�ban, �s az �z s�ltet tev�kenykedett elzsebelni. Hikaru megragadta az ismeretlen csukl�j�t, mire v�laszul f�jdalmas sz�r�s has�tott karj�ba. A l�ny, aki eddig a t�sk�val volt elfoglalva, belem�rtotta t�r�t a fi� karj�ba, �gy az k�nytelen volt elengedni a csinos teremt�st.

     - Nem mondt�k m�g, hogy cs�nya dolog a lop�s, cicusk�m? – k�rdezte, mik�zben a v�rt nyalogatta seb�r�l. 

       - Sajn�lom, ez a szakm�m. – mondta halv�ny felh�borod�ssal a f�lszerzet. Nagyon csinos volt, m�g ha k�l�nb�z� �s�kt�l sz�rmazott is a m�g gyermekteremt�s. Ahogy Hikaru kivette, egy macska �s egy farkas ut�da lehetett. Az sem ker�lte el figyelm�t, hogy a l�ny oldalain egy-egy kard csillogott.

       - Egy harcos-tolvaj? – �rdekl�d�tt kicsit szarkasztikusan a megs�rtett harcos. – Sz�p p�ros�t�s. Ha v�letlen�l rajtakapnak, m�g mindig lev�ghatod a kifosztott fej�t. De most nem lesz ilyen szerencs�d, garant�lom. – jelentette ki n�mi �llel, a hangj�ban.

       - Csak azt ne mondd, hogy te olyan �rtatlan b�r�nyka vagy. Nem veszem ki bel�led. – tapintott a val�s�gra a furcsa szerzet. – Kell? – emelte fel kis sz�ty�j�t, melyben a lopott �zh�s lapult. – H�t vedd el, ha tudod. – sz�lt f�lv�llr�l, azzal el�h�zta ikerkardjait.

       - Nos, kicsit nagy a sz�d, kisl�ny. Mondd csak, nem vagy m�g t�l fiatal ehhez? A kard nem gyerekek kez�be val�. – g�nyol�dott a farkas, de alig mondta v�gig a mondatot, m�ris t�mad�sba lend�lt. A l�ny kit�rt sz�r�sa el�l: lebukott, �s kig�ncsolta ellenfel�t, majd � is sz�r�ssal v�laszolt. Hikaru �pp id�ben rugaszkodott f�lre a gyilkos fegyver el�l. Talpra sz�kkent, �s m�r m�rte is a k�vetkez� d�f�st ez�ttal kih�v�ja l�b�ra, �m az f�lre�t�tte a peng�t, �s a fi� k�zel�be f�rk�z�tt, olyannyira, hogy siker�lt megsebeznie oldal�n�l. Mit sem t�r�dve vele, Hikaru kir�gott, egyenesen a l�ny arc�ba, aki megt�ntorodott az �t�st�l. Kapva az alkalmon, a farkas nem t�tov�zott, �s �jra r�gott, egyenesen a f�lv�r gyomr�ba, amit�l az a f�ldre zuhant. Miel�tt felkecmereghetett volna, egy hegyes penge szegez�d�tt kebleinek.

      - Ez nagyon gyors. – gondolta a tolvaj az el�tte magabiztosan �ll� fi�ra tekintve.

      - Most pedig mondd sz�pen el, ki vagy val�j�ban! – emelte fel hangj�t a v�ndor.

            - Majd megtudod id�ben. – fordult komolyra a l�ny tekintete, ezzel egy id�ben

pedig egy f�stbomb�t haj�tott fogvatart�ja ir�ny�ba. A tapasztalt f�lt meglepetten �rte a sz�t�rad� f�st, amely k�dk�nt �radt k�r�l�tte. Szem�t vadul cs�pte a fullaszt� g�z, �s mire �szbe kapott, foglya h�lthely�t lelte. 

       - Megsz�k�tt. – vonta le a k�vetkeztet�st Hikaru, �s �gy d�nt�tt ut�na j�r a dolognak. De el�sz�r is lement a v�zhez kimosni szem�b�l a kegyetlen szert. Nagyon meglepte, a kiskor� kiv�teles tehets�ge �s meg akarta tudni mif�le szerzet ez a tolvajl�ny, �gy a legk�zelebbi v�ros fel� vette az ir�nyt. Tudta, hogy m�r messze j�r t�le, �s nem l�tja viszont a minap.

Alkonyatra meg is �rkezett c�lj�hoz, �s bement egy �tbaes� vend�gl�be, hogy csillap�tsa �hs�g�t. Benn rendelt egy adag rostons�ltet, ami nagyon j�l esett a sok vadpecsenye ut�n. Azt�n az aznapi ismeretlen ut�n �rdekl�d�tt a fogad�sn�l.

- Eln�z�st, keresn�k egy tizen�ves f�lv�r l�nyt, hossz� fekete hajjal. Ha j�l sejtem, f�lig macska, f�lig farkas lehet. Nem ismeri esetleg?

- Nem, sajnos nem ismerek ilyen szem�lyt. – r�zta a fej�t tehetetlen�l a fogad�s.

         - Ha azt a cs�ntalan l�nyt keresi, esetleg lehetn�k a seg�ts�g�re. – �rkezett egy v�ratlan hang a farkas h�ta m�g�l. Az egyik asztaln�l egy harminc �v k�r�li kutya �lt, hossz�, barna k�nt�sben. Haja furcsam�d z�ld sz�nben pomp�zott feje b�bj�n. Egy cs�sze k�v�t kortyolgatott egymag�ban, �s intett az ifj�nak, hogy j�jj�n k�zelebb. Hikaru kicsit gyanakv�an k�zel�tette meg az id�sebb f�rfit, majd helyet foglalt az asztal t�loldal�n, szemben a seg�t�k�sz idegennel.

          - Ha j�l vettem ki szavaidb�l, egy f�lszerzetet keresel, akire illenek az �ltalad felsorolt adatok.

- Pontosan. Ismeri net�n? – k�s�rte �rdekl�d�ssel a kutya szavait.

- Ugyan m�r fiam, nyugodtan tegezz. A nevem Destiny Dark. – nevetett fel a v�rosb�li.

- Hikaru. – r�zott mancsot az id�sebbel.

- Nos, akire te k�v�ncsi vagy, nem m�s, mint Eliffain, Storm Along sz�vets�gese.

- Ki az a Storm Along? – vakarta fej�t a t�j�kozatlan harcos.

          - Storm Along egy alvil�gi bandavez�r. Sz�mos embere van, �s gyakran fosztogatnak a v�rosban. De az eg�szet nagyon agyaf�rtan v�gzi, hogy m�g csak a gyan�j�t se keltse fel annak, hogy � volt. M�g nappal k�zd�sportot �z, �jjel lecsap a gyan�tlan szem�lyekre. Eliffain is egy a sok cs�csel�ke k�z�l. – l�d�totta a k�tsz�n� alak.

          - Engem nem �rdekel ennek a v�rosnak a nyomora, csup�n elsz�molnival�m van ezzel az… Eliffein-nel. – mondta kiss� �lesebben, mint akarta.

          - T�gy, ahogy gondolod. De figyelmeztettelek, Storm meg fogja bosszulni, b�rmi is t�rt�nt k�zted �s a l�ny k�zt. – vetett sunyi vigyort a fi�ra, majd hozz�tette: - Tal�n meg�red a holnapot. – ezzel r�tapintott a fi� �rz�keny pontj�ra, aki m�r bele is esett a csapd�ba.

          - Ceh! Ki ez az alak, hogy �t�lkezzen felettem? – szor�totta �k�lbe kezeit. – Majd �n megmutatom neki! – mondta olyan jeges hangon, hogy m�g Destiny is beleborzongott.

———————�         � ——————

Storm, kinek t�sk�i s�t�tebb �rnyalatban pomp�ztak h�t�n, mint vil�gosk�k b�r�n, �pp edz�st tartott egyik tan�tv�ny�nak. A kis tanonc �r�mmel fogadta mestere tan�t�sait, �s Storm is sz�vesen tan�tott b�rkit harcra. F�jdalmas m�lt h�z�dott h�ta m�g�tt, �s megfogadta, hogy tart�zkodik a v�rre men� csat�kt�l. M�g bandatagjai egy r�sz�t is „eladta” egy ellene sz�vetkez� bandavez�rnek, csak hogy fenntartsa vele a b�k�t. Storm nem akart csat�t, de ha �gy ad�dtak k�r�lm�nyei, k�pes volt feladni elv�t bar�tai �rdek�ben. A s�l fi�nak kellemes volt az oktat�s, �s bar�tai is sokat seg�tettek beforrasztani a sebet sz�v�ben, mely elpusztult csal�dja r�v�n keletkezett, de nem mondott le a gyilkosr�l. Elhat�rozta, hogy egyszer felkutatja a l�nyt, mely faluja v�g�t okozta.

A teremben kettej�k�n k�v�l nem tart�zkodott m�s, �s m�r a Nap is kezdett lenyugodni. A nyugodt helyis�get h�rtelen kiv�g�dott ajt�k zaja r�zta meg. Egy ismeretlen alak t�nt fel a f�lhom�lyban, kinek megjelen�se nem az illedelemre utalt.

        - Storm Along-ot keresem. – jelentette ki a v�ndor.

        - Seg�thetek valamiben? – �rdekl�d�tt k�v�ncsian a bandavez�r.

        - Kih�vlak, te gazember! – kaffogta a hirtelen indulat� fi�, akit Storm m�g �let�ben nem l�tott.

        - Menj haza, m�r k�s� van. – monda nyugodt hangon tan�tv�ny�nak a s�l. Ahogy eln�zte, el�gg� er�szakos alakkal �llt szemben, �s nem akarta kitenni a gyereket egy esetleges �sszecsap�snak. A gyermek sz�fogad�an b�lintott, majd kirohant az ajt�n, mire a kih�v� k�zelebb l�pett ellenfel�hez. Amint  benn a f�ny kirajzolta vonal�t, l�tszott rajta, hogy Storm-mal majdnem azonos kor�, barna haja pedig egybeolvadt d�s s�r�ny�vel.

- Kit tisztelhetek benned? – faggat�zott a s�l.

- A nevem Hikaru, �s hallottam cseles szok�sodr�l. – d�rm�gte az elsz�nt harcos.

- Bocs�ss meg, fogalmam sincs, mif�le szok�somra gondolsz. – v�laszolta a zavarba ker�l� bandavez�r.

        - Nem lep�dtem meg a v�laszon. Ti mindent letagadtok, amit csak lehet. – mordult fel a farkas, majd egy sz�kken�ssel Storm el�tt termett. – De vajon harcban is vagy olyan j�, mint l�d�t�sban? – tette a g�nyos megjegyz�st. – Vagy csak csapatban mered megt�madni a gyan�tlan �ldozataidat?

       - Att�l tartok, te er�sen f�lre vagy t�jolva, bar�tom. – v�lt komolly� Storm finom arca, �s vas karmait el�reszegezve jelezte, hogy elfogadja a kih�v�st.  Nem sz�nd�kozta b�ntani kih�v�j�t, de er�sen �gy l�tszott, csak harccal csit�thatja le vad ked�lyeit. Hikaru fogta fegyver�t �s a bandavez�r fel� suhintott, aki felugrott �s egy Vascip� t�mad�ssal v�laszolt, �m a farkas sz�m�tva r� h�traszalt�zott majd d�f�tt. Peng�j�t viszont Vaskarmok g�tolt�k c�lja el�r�s�ben. A k�t ellenf�l ereje csaknem megegyezett; fegyvereik l�gy harm�ni�ban voltak haszn�l�ik mozg�s�val. Hikaru ism�t kir�gott az egym�st blokkol� fegyverek k�z�tt, mint kor�bbi alkalma sor�n, �m ez�ttal csal�dnia kellett: a fegyverek sz�tv�ltak, �s Storm h�travet�d�tt. L�tv�n a fel� rohan� farkast, T�skeerd�vel pr�b�lkozott, majd kihaszn�lva k�zd�fele lass�t�s�t, a s�l megpr�b�lta meglepni, �gy megperd�lt �s Vaskarmait el�reszegezve nekil�dult. Az id�sebb fi� ezt l�tta, �s hasonl� taktik�t v�lasztott: ujjait haszn�lta fegyvernek, melyeket most egy nagymacska karmaihoz lehetett hasonl�tani. A k�t f�l teh�t rohant, majd egyszerre sz�kkent, �s bem�rte a csap�st. A V�rkarmok telibe tal�lt�k Storm v�ll�t, de ha pontosabb a c�lz�s, gond n�lk�l �tlyukasztott�k volna gyomr�t. Hikaru is megs�r�lt, oldal�t cs�ny�n fels�rtette a vesz�lyes eszk�z.

       - Ez nem csup�n egyszer� kih�v�s. – elm�lkedett Storm. – Meg kell �ll�tanom, miel�tt eldurvul a helyzet. – m�g v�gig sem gondolta a dolgot l�tta, hogy a fi�, - aki t�l elsz�nt �s �nfej� ahhoz, hogy t�rgyalhasson vele- fel� tart, �gy egy M�regt�sk�vel igyekezett v�get vetni a harcnak. A t�ske c�lt tal�lt, �s Hikaru �rezte a test�ben lassan �rad� m�reg hat�s�t.

       - Te �tkozott. – morgott a megt�ntorodott f�l, de b�lcsebbnek tal�lta, ha halasztja ezt a csat�t. L�t�sa kezdett hom�lyosodni, �s tork�t fojtogatta valami k�l�n�s dolog, amit a m�reg v�ltott ki. Megfordult, �s az ajt� fel� vette az ir�nyt. �szre sem vette a s�t�tben f�rk�sz� idegen szemp�rt a siet�sen t�voz� farkas. Storm ut�na eredt, de amikor ki�rt, elvesztette kih�v�ja nyomait.

Hikaru t�ntorogva ment v�gig egyik h�zfal ment�n, kegyetlen�l k�h�gve. Amikor r�n�zett sz�ja el� tartott tenyer�re, d�bbenten vette �szre, hogy v�rt k�h�g. Ahogy t�nfergett, egy s�t�t alaknak �tk�z�tt, akin egy ismer�s barna ruha d�szlett.

          - Te…? – suttogta elhal� hangon Hikaru. – Mit keresel te itt? – k�rdezte a f�leszm�let�n�l lev� harcos.

         - Agg�dtam �ps�ged�rt, fiam. – mondta Destiny, aki v�gig l�tta a fi� hihetetlen harc�t. – �gy l�tom, elkel egy kis seg�ts�g. – hangzott a k�tes hanglejt�s, majd megragadta Hikaru-t gall�rj�n�l, �s a falhoz nyomta.

         - M…mit csin�lsz? – �rkezett a k�ts�gbeesett fi� k�rd�se, aki nem volt k�pes szabadulni Destiny er�s szor�t�s�b�l.

         - J�l harcolsz, de nem el�gg�. Figyelmetlen volt�l. – feddte meg a tapasztalt kutya, majd egy fiol�t tartott a m�reggel k�szk�d� harcos el�. – Csatlakozz hozz�m, �s tanulj. Akkor ez itt a tied lesz. – lengette meg az ellenm�rget tartalmaz� �vegcs�t Hikaru orra el�tt. – De ha nem… - v�lt fenyeget�v� hangja. – akkor viseld a k�vetkezm�nyeket. A v�lasz rajtad �ll. – vetett �rd�gi vigyort a k�szk�d� farkasra.

         - Nem… - ny�gte Hikaru.

         - Nem kell? – tekintett a fiol�ra, azzal belet�rdelt a fi� gyomr�ba, �s a f�ldre csapta. Hikaru lassan, zih�lva t�p�szkodott t�rdre.

         - Az ilyen alakok miatt szenvedtem eg�sz �letemben. – suttogta keser�en, m�g k�zd�tt eszm�let��rt. – Mily vak voltam, hogy nem vettem �szre azonnal.

         - Nos? Mit l�psz fi�? Hozz�m szeg�dsz, vagy elk�nl�dsz m�g p�r napig? – vetette oda megvet�en a kutya. Meg akarta szerezni mag�nak a harcost, hogy csapat�t m�g egy tehets�ggel n�velje, �s legy�zze ellenfel�t, kit �gy h�vnak: Storm Along.